Van egy ember az eletemben.O valahogy mas mint a tobbiek, valahogy egeszen kiveteles es titokzatos.

Miota ismerem, azota kivancsi vagyok ra, sokkal kivancsibb mint barmi vagy barki masra az eletemben... Ha ranezek, mindig a csodalat erzese tolt el. Akarhanyszor beszelek vele, akarhanyszor a szemebe nezek, mindig azon torom az agyam, vajon o most mire gondol, ram gondol? Valami erdekes torteneten gondolkodik, vagy egyszeruen csak hadja magat sodorni a tomeggel, a zajjal, a vilaggal? Nem! Nem! Olyan nincs! O nem ilyen, o egyaltalan nem ilyen! O kulonleges es titokzatos, nem hetkoznapi ember...imadom!

Nincs egy olyan talalkozas, nincs egy olyan beszelgetes, nincs egy olyan egymasrapillantas, nincs egy olyan oleles mely ne lenne szeretettel teli, mely ne lenne energiadus es pozitiv.

De soha nem fogom megerteni azt ami kettonk kozott tortenik... Ami kettonk kozott van az valahogy mas...az valahogy igazan emberfeletti. DE!! De lehet, hogy tevedek. Lehet, hogy ezt csak en erzem, lehet, hogy ez az egesz csak az en kepzeletemben letezik... De miert mondok en ilyet? Hisz ez nekem igy jo. Nagyon jo... de nem mindig.:( Hiaba. En akkor is ezt akarom! Ezt, hogy mindig azt erezzem amikor ranezek mint most... mert en boldog vagyok ilyenkor. Tenyleg boldog vagyok. Vagy nem? Ez a legerdekesebb, ez teszi igazan kulonlegesse azokat a pillanatokat, ez teszi titokzatossa.

Az eletemnek fontos resze o. Valamit meghataroz, csak meg nem jottem ra, hogy mit. De valamit biztosan, mert tudom, sot erzem hogy nelkule mas volnek, nem en volnek, valaki aki egyeb. Csakis annak a tudatatol hogy O letezik, hogy kozel van hozzam, maris boldogabb vagyok. Alltala en is letezem...igazan letezem.

Neha ugy erzem, ha o nincs en sem vagyok. Egy erdekes ember, akit fel akarok fedezni, akit meg akarok ismerni tetotol talpig, kinek titkai felfedezese irant hihetetlen vagyat erzek. Akarom. Akarom tudni mire gondol, akarom tudni valojaban milyen ember o?!

Talan soha nem talalkoztam egyetlen emberrel sem aki ennyire foglalkoztatna, akit ennyire fel szeretnek fedezni...mint egy szigetet, egy lakatlan szigetet, egy tunderorszagot, egy titkokkal teli vilagot. Egyszeruen nem tudom szavakba onteni azt amit igazan, de tenyleg Isten igazabol szeretnek. Ez valami hihetetlen erzes, egy csodalatos vagy, kivancsisag.

Sokat gondolkodom rajta. Sokat ragodom azon, hogy mi az a dolog, mi az az energia amit kettonk kozott erzek...en erzek. Talan o nem erzi, talan csak en vagyok igy ezzel. S ha igy is van, en elfogadom, en megertem..Hisz szuksegem van ra, mint barmi masra mi eletben tart, ami igazan boldog eletben tart.

Életem.

A bejegyzés trackback címe:

https://linda91.blog.hu/api/trackback/id/tr791631601

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.