A szivacs

2010.02.15. 22:54

Mindig van valami oka annak, ha irok a blogra. Most is van okom, habar bajban vagyok mert nem tudom mit irjak...

Ma beszeltem valakivel, aki azt mondta nekem, irjam ki magambol a gondjaim es egessem el. De en ebben nem hiszek. Mar kiprobaltam, abban a hitben, hogy ha leirom es elegetem az iromanyom minden konnyebb lesz es minden elmulik. De nem! Nem mult el semmi, sot meg nagyobb erzelmeket valtott ki belolem az ego papir latvanya. Igy ezt nem teszem..ide irok es majd ha elmulik minden elolvasom es talan jot nevetek rajta. Talan.

Rengeteg fajdalom van bennem es duh. Kimondhatatlan duh es fajdalom. Megallas nelkul arra gondolok, azokra a kimondott fajdalmas szavakra, amiket soha nem akartam hallani, de ma megis hallottam, lattam, ereztem. Faj. Nagyon faj. Azt mondjak elmulik, azt mondjak vihar utan mindig kisut a Nap. Ez igaz volna? Megkerdojelezem...mert muszaly megkerdojelezzem. Ketsegeim vannak afelol, hogy ez talan igaz volna. En ugy gondolom semmi nem oldodik meg, semmi sem mulik el max. csak enyhul, talan valamivel konnyebb lesz. Azt mondjak sirj, sird ki magadbol, uvolts, kiabald ki magadbol a rosszat, a duht. Megtegyem? Megtettem...konnyebb lett? Nem! Miert? Nem tudom...es szeretnem tudni. Az igaz, hogy abban a pillanatban jol esett, a pillanatnyi allapotomon konnyitett, kiadtam magambol a feszultseget. De ez csak pillanatnyi, evvel nem mulik el minden rossz egyszerre es mindenkorra. En szeretnem ha elmulna, szeretnem ha minden OK lenne, ha minden szep es jo volna. De nem lehet, hisz az elet nem habos torta, soha nem is lesz az, esetleg az elet nehany pillanata habos torta ami valamennyire elfeledteti a rosszat, de sajnos csak feluletesen. Az emberi lelek ugy epult fol mint egy szivacs. Magaba sziv mindent amit megtapasztal amit aterez. De ez a szivacs nem engedi ki a ''vizet'', hanem magaban tartja orokre, mellyen valahol a szivacs aljaban eltarolva mindenkorra. Es amikor a szivacsot valami ujabb nagy hullam megringatja, a regi elrejtett ''viz'' meghullamzik, elojon, es elmossa a jot a szepet. Majd megnyugszik a ''viz'' visszaall eredeti poziciojaba, rejtek helyere es csondben marad amig egy ujabb hurrikan megint fel nem bojgatja a lelek ''vizet''...Lehet nem minden ember lelke ilyen mint a szivacs, de en a sajat lelkem igy latom. Nagyon szeretnem neha a szivacsot tokeletesen kicsavarni es a ''vizet'' kiszurni, kiszurni belole a sok mocskot, amik szennyezik a lelkem tengeret. De nem tudom kicsavarni, csak mellyebbre nyomni, egyre mellyebbre es mellyebbre. De mindig megtalalom, barcsak neha ne talalnam meg, barcsak neha nem jonne a vihar...

Szeretnek boldog lenni. Ez olyan nagy keres tolem? Ez olyan nagy keres egy majdnem 19eves lanytol? Mindenki boldog akar lenni,mindegy mekkora es ki az. Minden ember boldogsagra vagyik, ahogy en is. Voltak olyan napjaim, heteim, sot honapjaim amikor kimondottan boldog voltam, de nem tudom meg ma sem, hogy miert. Szeretnem tudni, es akkor mindent ugy csinalnek mint akkor most is. Nagyon vagyom a nyugalomra es a bekere. Legfokeppen lelki nyugalomra. Szeretnek mosolyogva ebredni, mosolyogva elaludni, nem pedig remegve, konnyezve, almatlanul fekudni az agyban. Sokszor gyonyorunek latom a vilagot. Mindenkinek elmondom, mennyire szep az elet, mennyire jo elni. De ez nem mindig van igy, es ez majdnem minden atlagos emberrel igy van. Ha szar napja van, szar az elet. Ha jo napja van, szep az elet. Ez logikus, de igazsagtalan.

Sokmindenre vagyom...nem penz vagy targyi ertekre gondolok, hanem valami olyasmire ami/aki boldogga tesz. Nagyon szeretek mosolyogni, de mostanaban nem igazan jon ossze, inkabb baszott vagyok es unott, szomoru vagy elunt. De nem vagyok depresszios sem EMO-s, mert tudom, tudataban vagyok annak, hogy ha ugy alakitjuk az eletunket ahogy kell es ahogy jo akkor szep az elet, es boldogak lehetunk, de most szar napjaim vannak, normalis, hogy ugy beszelek mint egy hulye EMO, aki nem ertekeli az eletet. En igenis ertekelem, mert az eletbol csak egy van, egyetlen egy es nem tobb. Az embernek celja van, ok nelkul nem jon erre a vilagra, hat akkor hasznaljuk ki ezt a lehetoseget es ertekeljuk az eletet a magunk modjan. Nah ez most ugy jott ki mintha erore kaptam volna, hirtelen a szep eletrol szonokolok, talan ezt nevezik tudatlan remenynek. Eszre sem vettem es sajat magam biztattam...ez nagyon jo.

Neha nagyon szeretnek leszarni magasrol mindent, de nem tudom egyszeruen csak ugy leszarni...ilyen vagyok en, es tudom konnyebb volna minden, ha par dolgot en sem vennek igazan komolyan es par dolgot konnyen leszarnek magasrol. De nem megy. Ez van. A problemakat meg kell oldani, en nem futok el eloluk, en nem szarom le...ha faj is de megoldom, valamilyen uton modon megoldom es kesz.

Nem tervezek. Semmit sem tervezek, szandekomban sincs tervezni. Nem tudom mi lesz a kovetkezo lepes, egyaltalan nem tudom, halvany fogalmam sincs. Talan rabizok mindent a sorsra, hadd mukodjon az helyettem. Egyet. A fajdalom es duh majdcsak elszivarog a szivacs legalljaba valahol mellyen es akkor ujra en leszek a hulye, vigyori, hiperaktiv, nagyszaju, bolondos, kockaztatos Linda. De ez csak majd ''akkor'' lesz. Addig magamba zuhanok mint a vajaspite 180 fokon...aaaa, dehogyis nem zuhanok magamba, ez hulyeseg!!!Inkabb ugy fogalamaznek, hogy visszavonulok, a targyalast elnapolom, es ha ugy jon ossze akkor talan elhetelem, elhonapolom:). Majd minden ujra a regi kerekvagasban mehet...mert azt mondjak: az ido mindent megold.....hm...tenyleg???

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://linda91.blog.hu/api/trackback/id/tr711761942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.