Alljunk meg egy percre!

2011.06.20. 21:51

Nah jo. Ideje lezarnom egy ket dolgot gyakorlatilag es magamban is. Kicsit tullottem a celon es kicsit elusztam az arral. Mikozben leszartam magasrol mindazt ami igazan fontos. Kicsit elszalltam, mintha drogoztam voltam. Most ugymond elvonora kell mennem. Tisztan kell gondolkodnom, mert igy csak szetrombolok mindent magam korul, s foleg azokat a tornyokat amiket oly nehezen epitettem fol. Tul sokat veszitenek, ha tovabb folytatnam. Mostmar vissza kell kerulnom a regi kerekvagasba es felkapcsolnom a villanyt, hogy jobban lassam, jobban megertsem mindazt amit elveszitenek, ha nem allnek le.

Megalljt kell kialtanom, fel avval a franya STOP tablaval es gondolkodjunk racionalisan. Eleg a kalandbol, eleg az almodozasbol, eleg a titkolozasbol.

Az embernek 3 valasztasa van: jo lesz, azza valik vagy feladja....en a D-t jeloltem be. Szoval visszavonulot fujunk es leallunk egy percre, mert vannak az eletben olyan ertektelennek tuno pillanatok amikert megis erdemes megallni egy percre. Nekem meg kell allnom egy percre, es korul kell neznem. Eszre kell vennem azt ami kiuti a szemem mar regota. Fel kell fognom, hogy az amit csinalok\csinaltam csak a karomra menne.

Most egy furcsa de egyik kedvenc idezetem jutott eszembe...''Kulonos dolog a jovo, valahanyszor belenezunk megvaltozik, mert beleneztunk.Es ez mindent megvaltoztat''

Beleneztem a jovombe es csak egyetlen filmet latok magam elott, aminek eleg sotet vege van. De mivel beleneztem, meg is valtoztattam. Epp ezert neztem bele, mert az mindent megvaltoztat. Belenezni a sajat eletunk jovobeli filmjebe jozan racionalis dontesekhez vezet. Talan nem veszett el meg minden. Hiszem, hogy jobba tehetek mindent. Hiszem, hogy megvaltoztathatom a jovot s ezalltal jobb emberre valhatok. Es mindebben a legkiralyabb, hogy nem csak magamert teszem, hanem egy masik emberi lenyert. Ez tok jo. Nincs baj az igeidovel, mert nincs elcseszve mar minden. Meg nincs. Es nem is hagyom, hogy elcseszve legyen.

Az eletemet ugy probalom elni, hogy azt tegyem amit en akarok, nem pedig azt, amit elvarnak tolem masok. Persze ez nem mindig sikerul, vannak szelsosegesen bunko peldak az ilyenre, de azokat jobb melllozni mint ragodni rajtuk. A lenyeg, hogy elerkezett a megvilagosodas koranak egy paranyi resze, es ennek orulok, mert ha igazan belegondolok az igazi paraszt az eletemben en magam vagyok. Vagy maradok paraszt, vagy nem. Na jo, nem ez a jo hozzaallas. Az ido nem all meg, nekem sem szabad megallnom. Megvaltozni sem fogok...esetleg csak ugy teszek, hogy az a masiknak jo legyen. De ugy istenigazabol soha nem valtozok meg. Senki sem valtozik meg. Upsz...kicsit elszaladtam, eltavolodtam a tematol. Az eszrevetel jo, viszont a folytatas annal nehezebb. A gondolodas sokszor nem jo, mert a gondolkodasbol tul hamar lesz cselekedet az en vilagomban. Viszont most tenyleg cselekednem kell. Lepnem kell, es jo iranyba kell lepnem es mindezt ugy, hogy senki labat szet ne tapossam. Alternativ megoldasok kellenek...vagy jol cselekszem vagy jol cselekszem...upsz ez a ket alternativa ugyanaz. De annak is kell lennie. Mas valasztas most nem csuszhat be. Csucs mi? A tervrajz meg is van, mostmar csak ember kell hozza. S ha onmagam nem hagy cserben sikerulni is fog. Tobbet jelent o nekem, mint holmi tars, ki jo ha van s ugy is jo ha nincs. Nekem o jo ha van, es nem jo ha nincs. Ha nincs itt hianyzik, ha velem van, nem akarom, hogy elmenjen, mert megint hianyozni fog.

Buntudat, lelkiismeret...egy rakas baromsag amit Isten ki tudja milyen okbol de belenkrakott. Ha tul sokat pofazom meg, a vegen buddhista leszek. Pfff... Szoval le a mihaszna ironikus enemmel. Itt komoly dolgokrol van szo kerem. Nem semmi, hogy meg ilyen temak, problemak kozepette is a poenkodas a meno. De mit erunk mosoly nelkul? Nem hagyhatjuk magunk felemeszteni onmagunk banataba, buntudataba, lelkiismeretebe meg a sok matyukasagba amiket az iment szobahozott ''fonok'' ugymond belenkrakott.:P

Talan sikerul minden, talan nem.  Talan igen, talan nem-re nem bizhatom az egeszet. En tenyleg nem akarom...mit nem akarok? Ja, nem akarok boldogtalan lenni...

A bejegyzés trackback címe:

https://linda91.blog.hu/api/trackback/id/tr53001460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.